motorvezérlés

Motorvezérlés olyan rendszerek és eljárások összessége, amelyek elektromos motorok fordulatszámát, nyomatékát és pozícióját szabályozzák. A cél a kívánt mechanikus teljesítmény elérése a terhelés követelményei szerint, gazdaságos energiafelhasználás és megbízható működés mellett. A motorvezérlést jellemzően AC és DC motorokra, illetve ezekhez kapcsolódó meghajtókra értjük, ahol a teljesítményelektronika és a vezérlés együtt irányítja a motor energiabevitelét.

Az általános architektúra magába foglalja a motort, a meghajtót (inverter vagy DC-vezérlő), a vezérlőegységet (PLC, mikrovezérlő vagy DSP), és a visszacsatolási szenzorokat (enkóder, felbontó vagy tachogép). A rendszer gyakran kommunikál a felső szintű automatizálással és a motor állapotát monitorozza.

Szabályozási módok: nyílt hurkú (open-loop), ahol a kívánt sebesség vagy nyomaték közvetlenül kerül megadásra visszacsatolás nélkül; és zárt hurkú (closed-loop), ahol a visszacsatolás a tényleges értékek szerint korrigál. A zárthurokú rendszerekben gyakoriak a PID-alapú szabályozók, a frekvenciaváltókon belüli V/f szabályozás AC motorokhoz, illetve a vektorvezérlés (field-oriented control, FOC) a nagy pontosságú nyomatékelérésért.

Meghajtó-típusok: frekvenciaváltók (VFD) AC motorokhoz, DC-meghajtók, és szervomeghajtók brushless DC vagy AC szervomotorokhoz. Az újabb rendszerek támogatják az energiamegtakarítást, regeneratív fékezést és fejlett kommunikációs protokollokat (CAN, EtherCAT, Ethernet/IP).

Fontos szempontok közé tartozik a védelem és a biztonság (túláram, túlhevülés, rövidzár), a szabványosság és a megfelelés (például IEC/EN 61800-sorozat). A motorvezérlés kulcsfontosságú az ipari automatizálásban, a szivattyúk, ventilátorok, szállítószalagok és gépészeti rendszerek hatékonyságának és pontosságának növelésében.