mködészavarok

A működészavarok fogalma a szervek vagy rendszerek működésének zavaraival kapcsolatos általános klinikai kategória. A kifejezés olyan állapotokat foglal magába, amikor egy adott funkció nem éri el a normális szintet, függetlenül attól, hogy melyik szerv érintett.

Általában a működészavarokat különböző szervrendszerek érintettsége alapján csoportosítják. Például neurológiai zavarok közé tartozhat a mozgáskoordinációs problémák, érzészavarok vagy görcsök; endokrin és anyagcsere-zavarok közé tartozhat a hormonális egyensúly felborulása; kardiovaszkuláris zavarok; emésztőrendszeri vagy veseműködési zavarok; illetve légzőrendszeri zavarok. A tünetek az érintett funkciótól függenek.

Okai között megtalálhatók a veleszületett rendellenességek, szerzett sérülések vagy fertőzések, autoimmun folyamatok, genetikai mutációk, toxinok vagy gyógyszerek mellékhatásai. A környezeti és életmódbeli tényezők szintén hozzájárulhatnak a funkcióvesztéshez.

Diagnózisa a kórelőzmény, a fizikális vizsgálat és célzott vizsgálatok (laboratóriumi tesztek, képalkotó vizsgálatok és funkcionális mérések) kombinációjával történik. A differenciáldiagnózis során a mögöttes ok felderítésére törekszenek.

Kezelése az okok feltárásán és korrigálásán alapul, mely magában foglalhat gyógyszeres terápiát, rehabilitációt, életmódbeli változtatásokat vagy szükség esetén sebészeti beavatkozást. A tünetek enyhítése, a funkció visszanyerése és az életminőség javítása a fő cél. A prognózis a zavart érintett funkciótól és a korai diagnózistól függ.