mineralizáció

Mineralizáció a természetben zajló olyan folyamatok összessége, amelyek során ásványi anyagok képződnek vagy lerakódnak. A kifejezés geológiai kontextusban az oldatból kiváló, vagy élő szervezetek által létrehozott ásványokra utal, beleértve a magmatikus-hidrotermális ércképződést, a diagenetikus és üledékes mineralizációt, valamint a biomineralizációt.

Geológiai értelemben a mineralizáció több úton történik: magmatikus differenciáció során ásványképződések alakulnak ki; hidrotermális rendszerekben oldatból kicsapódó ásványok, például sulfidek és karbonátok lerakódnak; üledékes-kdiagenetikus környezetekben ásványok telepednek le és módosítják a kőzetek tulajdonságait. A folyamatokat befolyásoló tényezők közé tartozik a hőmérséklet, nyomás, redox állapot, az oldat összetétele és a kőzetek átjárhatósága. Az ásványtípusok például kvarc, kalcit, sulfidek (galena, sfalerit), illetve különböző oxidok lehetnek; ezek gyakran alkotják az ércképződések magvait és a területi ércképződési repertoárt.

Biomineralizáció olyan folyamat, amelyben élő szervezetek ásványokat állítanak elő vagy építenek be szövetekbe. Például a csontok és a fogak kalcium-foszfátból képződő hidroxiapatittá mineralizálódnak; a kagylók és más puhatestűek héja gyakran kalcium-karbonátból áll. A fehérjék és szerves mátrixok szabályozzák a kristályképződést. Bizonyos esetekben kalcifikáció patológiás állapotokat is okozhat.

Gazdasági és környezeti vonatkozások: az ércek mineralizációja adja az ércbányászat alapját, felderítéséhez geokémiai és geofizikai módszereket alkalmaznak. Ugyanakkor a mineralizációs folyamatok környezeti kockázatokat is hordozhatnak, például vízminőségre és talajra gyakorolt hatásokat. A vizek mineralizációja hosszú távon befolyásolhatja a víz keménységét és összetételét.

Módszerek: a tanulmányozáshoz használnak petrográfiát, X-ray diffrakciót (XRD), elektronmikroszkópiát (SEM-EDS) és izotópelemzéseket, amelyek segítik a mineralizáció típusának, korának és összetételének meghatározását.