menedékjogosultság

Menedékjogosultság a külföldi személyek azon jogi állapota, amely lehetővé teszi számukra, hogy az adott országban menedékjogot kapjanak és nemzetközi védelmet élvezzenek hazájukból érkező üldöztetés vagy más súlyos veszély esetén. A fogalom magában foglalhatja a menedékjogot (refugee status) és a kiegészítő védelmet (subsidiary protection) is.

A kérelmek elbírálása általában a nemzeti jog és az európai jog keretében történik, a Genfi Egyezmény és az 1951-es Genfi Egyezmény alapján, valamint az EU jogi szabályozásának megfelelően. A kérelmet a kijelölt hatóság vizsgálja, és a megállapított státusz lehet menedékjog, amely az üldöztetés vagy más súlyos veszély fennállására adható, vagy kiegészítő védelmi státusz, amely akkor jár, ha visszatérés súlyos kockázatot jelent.

A menedékjogosultság megítélése során elbírálják, hogy a kérelmező üldöztetés vagy annak kiváltó oka alapján tartozik-e a védelem alatt álló csoporthoz, vagy más jogi, politikai, vallási vagy nemzetiségi alapú veszélynek van-e kitéve. Kiegészítő védelmet akkor adnak, ha a visszatérés a személy életét vagy súlyos testi épségét közvetlenül veszélyeztetné.

A kérelmet általában a bel- vagy határon átívelő menedék- és bevándorlási hatósághoz kell benyújtani; az eljárás egyéni vizsgálatot, interjúkat és bizonyítékok értékelését foglalja magában. Döntés után jogorvoslati lehetőség van.

A megállapított státuszhoz jogok és kötelezettségek társulnak, például tartózkodási jog, hozzáférés az egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és munkához, szükség esetén családegyesítés lehetősége, valamint a tartózkodási feltételek betartásának kötelezettsége.