megszakításoknak

Műszaki kontextusban a megszakítások egy olyan mechanizmust jelentenek, amellyel egy futó program vagy hardveres eszköz felfüggesztheti a jelenlegi feladatát, hogy egy másik, általában sürgősebb feladatot hajtson végre. Ez a folyamat lehetővé teszi a számítógép számára, hogy reagáljon külső eseményekre, például egy billentyűnyomásra, egy egérkattintásra, vagy egy hálózati adat érkezésére. Amikor egy megszakítás történik, a processzor elmenti a jelenlegi programállapotot, átadja az irányítást egy speciális megszakításkezelő rutinnak, amely elvégzi a szükséges műveleteket, majd visszatér az eredeti feladathoz.

A megszakítások két fő típusát különböztetjük meg: a hardveres és a szoftveres megszakításokat. A hardveres megszakításokat külső eszközök, például billentyűzetek, egerek vagy hálózati kártyák generálják, jelezve, hogy valamilyen esemény történt. A szoftveres megszakításokat viszont maguk a programok hozzák létre, gyakran rendszerhívások végrehajtására. A megszakítások kulcsfontosságúak az operációs rendszerek és az interaktív alkalmazások működésében, biztosítva a hatékony erőforrás-használatot és a gyors reagálóképességet. Nélkülük a számítógépek nem tudnának zökkenőmentesen váltani feladatok és reagálni a felhasználói bemenetekre vagy a környezeti változásokra.