megkemenyedés

Megkemenyedés a tárgyak keménységének növekedését jelentő folyamatok általános megnevezése az anyagtudományban. Olyan fizikai vagy kémiai változásokat foglal magába, amelyek a deformációval szembeni ellenállást növelik, és különösen fontos a mérnöki alkalmazásokban. A kifejezés széles körben használatos a fémek, polimerek és kerámiák területén, ahol a kívánt mechanikai tulajdonságok eléréséhez keményedési folyamatokat alkalmaznak.

Főbb mechanizmusok közé tartozik többek között: átalakulásos keményedés (például acélban a hőkezelés során martenzitesedés); kiválásos vagy öregedéses keményedés (részecskék kicsapódása, amely a merevséget növeli); munkakeményedés (munkával történő plasztikus deformáció következtében diszlokációk halmozódása és tömörödés); valamint polimerekben a keresztkötés vagy láncstabilizáció, amely a rugalmasság helyett merevséget eredményez. Kerámiáknál a sintering vagy fázisátalakulások szintén növelhetik a keménységet.

Hordozói és alkalmazási területei közé tartozik a rozsdamentes és szénacélok hőkezelése, ötvözetek öregedéses keményedése, polimer bevonatok és kompozitok, valamint kerámiák. A megkemenyedés gyakran egyensúlyt igényel a keménység és a törhetőség között; ezért gyakran temperálással vagy anneallással finomhangolják a mechanikai tulajdonságokat.

Etymológia szerint a megkemenyedés a meg- előtaggal és a keményedés szóval képzett kifejezés, amely a folyamat általános jellegét és intenzitását jelöli. A kifejezést tudományos és műszaki irodalomban sokszor a konkrét keményedési technikák megnevezésével együtt használják.