szénacélok

Szénacélok a vasból és szénből álló acélok közé tartoznak, ahol a szén a fő ötvözető elem. Más elemek kis mennyiségben előfordulhatnak, de nem dominálják a tulajdonságokat. Ezek az acélok a legszélesebb körben használt, költséghatékony anyagok, amelyek sokféle alakításra és felhasználási területre alkalmasak.

Karbontartalom alapján három fő csoportba sorolhatók: alacsony szénacélok (0,04–0,30% C), közepes szénacélok (0,30–0,60% C) és magas szénacélok (0,60–1,0% C). A karbontartalom meghatározza a szilárdságot, a ridegséget, a kopásállóságot és a megmunkálhatóságot.

A szénacélok hőkezelhetősége fontos tulajdonság, amelyet a gyakorlati alkalmazásokban ki lehet használni. Az alacsony és közepes szénacéloknál a hőkezelés javítja a szilárdságot és a ridegséget, míg a magas szénacélok kiváló kopásállóságot mutatnak, de ridegek lehetnek és nehezebb megmunkálhatóak. Edzéssel és temperálással lehet a kívánt tulajdonságokat elérni.

Megmunkálhatóság és hegeszthetőség: az alacsony és közepes szénacélok általában jól megmunkálhatók és egyszerűen hegeszthetők. A magas szénacélok hegesztése nehezebb, előmelegítés és utókezelés szükséges a repedés kockázatának csökkentésére. Korrózióvédelemre gyakran kerülnek bevonatok vagy galvanizálás.

Alkalmazások: szénacélokat széles körben használják építőipari szerkezetekben, gépészeti alkatrészekben (tengelyek, lemezek, csapágyak), autóipari elemekben, valamint kések és egyéb szerszámok gyártásában. A választott típus a kívánt szilárdság, megmunkálhatóság és költség arányától függ.