megfigyelhetségét

Megfigyelhetőségnek nevezzük annak a tulajdonságát, hogy egy dinamikus rendszer belső állapota a bemenetek és a kimenetek kapcsolatából visszavezethető‑e. Gyakorlati értelemben ez azt jelenti, hogy a rendszer állapota megközelítőleg vagy pontosan meghatározható-e a megfigyelhető adatokból. A koncepció alapvetően a kontroll- és rendszerelmélet területeire vonatkozik, de más területeken is alkalmazzák, például az elektronikai és energetikai rendszerek analizálásánál.

Formálisan egy állapottérrendszer modellnél xk+1 = Axk + Buk, yk = Cxk + Duk alakban a megfigyelhetőség akkor biztosított, ha az O = [C; CA; CA^2; …; CA^{n-1}] mátrix teljes rangú n-re. Ebben az összefüggésben n az állapotváltozók száma. Ha az O nem teljes rangú, akkor bizonyos állapotok csak részben vagy egyáltalán nem következtethetők ki a kimenetekből, és ekkor vagy kiegészítő szenzorokra van szükség, vagy a modell átdolgozására van szükség a megfigyelhetőség javítására.

A megfigyelhetőség kifejezését gyakran használják a szoftver- és IT-rendszerekben is, ahol a belső állapotok a telemetriai adatokból, például teljesítménymutatókból, naplóbejegyzésekből és nyomkövetési adatokból következtethetők. Ilyen értelemben a megfigyelhetőség a hibakeresés, a teljesítmény‑ és megbízhatóság-növelés hatékonyságát befolyásolja. A jó megfigyelhetőséghez gyakran a mérőszámok, a naplók és a traces rendszere integrálva járul hozzá.