makrofágokká

Makrofágokká vagy makrofágokként ismertek a szervezet immunrendszerének fagocita sejtjei. Ezek a sejtek alapvető szerepet töltenek be a természetes (innate) immunválaszban: képesek idegen részecskéket, mikrobákat és elhalt sejtek anyagát felszívni és lebontani. Makrofágok leggyakrabban a keringésből érkező mononocitákból differenciálódnak, de bizonyos szövetekben már embrionális eredetű elődeik is jelen vannak, és szöveti rezidensként állandóan vagy hosszú távon ott maradhatnak.

Funkcióik közé tartozik a fagocitózis és intracelluláris lebontás, a patogének felismerése receptorok révén, és a lebontott anyagok bemutatása a T-sejteknek MHC osztály II-es segítségével. Emellett makrofágok citokineket és chemokineket termelnek, amelyek irányítják a más immunsejtek toborzását és aktivációját, és részt vesznek a szövetek tisztításában, gyógyulásában vagy gyulladásos válaszokban. A fagocytált anyagok emészthető töredékei gyakran a nyelőcsőhöz hasonló lizoszomális útvonalon bomlanak le.

Variáció és polarizáció: a makrofágok funkcionálisan különböző állapotokba polarizálódhatnak. Az M1 típusú makrofágok általában proinflammatorikusak és mikrobiális terhelésre reagálnak; az M2 típusúak pedig inkább gyulladáscsökkentők és szövetjavító funkciókat látja el. Szöveti helyzetüktől és környezeti jelzésektől függően a makrofágok elősegíthetik a gyulladást, de hozzájárulhatnak a reparációhoz, vagy épp a tumorkörnyezetben a tumor növekedését is támogatni.

Előfordulásuk széles körben megtalálható a lépben, a májban (Kupffer-sejtek), agyban (mikrogliasejtek), tüdőben (alveoláris makrofágok) és más szövetekben. Makrofágok hiányában a sejtek közötti törmelék felhalmozódhat és krónikus gyulladáshoz vezethet.