magánhangzóharmóniához

A magánhangzó-harmóniához, vagy magánhangzó-harmónia a nyelvészetben egy olyan fonológiai jelenség, amelyben egy szótövet vagy szóelemet alkotó magánhangzók és az ehhez kapcsolódó toldalékok magánhangzói összhangban állnak egymással. A lényeg, hogy a gyökérben megjelenő magánhangzók előre vagy hátra, illetve kerekítettségük szerint meghatározzák, hogy a toldalékban milyen magánhangzót kell használni. Ennek eredményeképpen a toldalékok olyan alakokat vesznek fel, amelyek illeszkednek a gyökérben található magánhangzókhoz.

A jelenség két fő dimenziója a hátsó-elő (backness) és a kerekítés (rounding). A hátsó magánhangzókhoz társuló toldalékok általában hátsó, a front magánhangzókhoz tartozó toldalékok pedig elő- vagy front magánhangzót tartalmaznak; a kerekítés is meghatározhatja a toldalék végződését. Ennek köszönhetően a magyarban a toldalékok formái különböző variánsokban jelenhetnek meg, például -ban/-ben vagy -hoz/-hez/-höz, attól függően, hogy a gyökér magánhangzói melyik kategóriába esnek.

Példák: a hátsó magánhangzót tartalmazó gyökerekhez kapcsolódó toldalékok gyakran -ban vagy -ba formában jelennek meg, például házban, ablakban. Elő- vagy frontos magánhangzókhoz kapcsolódó toldalékok a -ben/-be vagy -hoz/-hez/-höz formák lehetnek, például székben vagy házhoz. A magánhangzó-harmónia nem csak a helyrajzban, de a nyelv egész szerkezetében meghatározó elv a szóalakok egységessége szempontjából.

A jelenség a magyar nyelv egyik alapvető tulajdonsága; több nyelvben, például török vagy finn-ugor ágakhoz tartozó nyelvekben is megfigyelhető hasonló folyamat. Bizonyos idegen szavak és nevek esetében előfordulhat, hogy a harmonizáció együttműködése lazább vagy részlegesen megvalósul.