légzése

Légzés, vagy légzése, a szervezet oxigénfelvételének és széndioxid-kibocsátásának folyamata, amely nélkülözhetetlen az energiatermelő sejtlégzéshez és a sav-bázis egyensúly fenntartásához. A külső és a belső légzés együtt alakítja ki az oxigén- és széndioxid-készlet cseréjét a szervezetben.

A légzőrendszer felépítése magában foglalja a felső légutakat (orrüreg, garat), a gégefalat, a légcsövet és a tüdőket, amelyekben a tüdőalveolák a fő gázcsere-helyek. Belégzéskor a rekeszizom és a külső bordaközi izmok dolgoznak: a mellkas tágul, a tüdőben nyomás csökken, és levegő áramlik be. Kilégzéskor általában passzív folyamat történik, de erőteljes légzés esetén a hasizmok és interkostális izmok aktívak lehetnek. A gázcsere az alveoláris felületen megy végbe: oxigén diffúz a kapillárisokba, széndioxid pedig a vérből a tüdőbe kerül.

A légzés szabályozását automatikusan végzi az agytörzsben elhelyezkedő légzőközpont (medulla oblongata és híd) együtt a kémiai szabályozókkal. Kémiai ingerekre reagálnak a vér CO2-szintje és a pH értéke; a magasabb szintű tudatos kontroll a homloklebeny és a szociális helyzetek hatására óvatosan megjelenhet, de az alapvető ritmust jóval inkább az automatikus rendszer biztosítja.

A légzés három fontos szintje: külső légzés (gázcsere a tüdőben), belső légzés (anyagcsere a sejtben) és sejtlégzés (energia előállítása). Normál nyugalomban a percventiláció felnőttkorban általában 12–20 belégzés/perc, a légzés során a vér oxigénszállítása és a szén-dioxid eltávolítása biztosítja az anyagcsere folyamatait.

Egészségügyi összefüggések között kiemelkednek a COPD, asztma, tüdőgyulladás és ARDS jelenségei; a dohányzás jelentős kockázati tényező lehet. A légzéssel kapcsolatos állapotok diagnózisa és kezelése a légzőrendszer funkcionális vizsgálatait és klinikai megfigyelést igényel.