lángállók

Lángállók meghatározása szerint olyan anyagok, bevonatok és eszközök, amelyek ellenállnak a lángnak, lassítják a gyulladást vagy megakadályozzák a tűz terjedését. A kifejezés széles körben használatos az építészetben, a textíliában, a bennük alkalmazott műanyagokban és ragasztókban, valamint különböző ipari berendezéseknél és közlekedési alkalmazásokban.

Típusai közé tartoznak például a lángálló anyagok és bevonatok. Ide sorolhatók intumescens bevonatok, amelyek láng hatására habosodnak és védő, égéselnyelő réteget képeznek; impregnált textíliák és más polimer alapú lángálló adalékok; valamint a lángálló tömítések és bevonatok, amelyeket szerkezeteknél alkalmaznak. Másik csoport a lángálló szerkezetek és elemek, például tűzálló fal- és tetőpanelek, ajtók és Schicht-ok vagy hálók a szellőzőkben és csővezetékekben. A harmadik kategória a lángálló berendezések, például lángálló szelepek és más biztonsági elemek, amelyek visszafordítják vagy megakadályozzák a láng terjedését.

Működési elvüket tekintve a legtöbb lángálló anyag intumescenciát vagy charré válást mutat, endotherm reakcióval hűt és vékony védőréteget képez. Emellett a lángálló adalékok gátolhatják a kötőanyag égését, inert gázok kibocsátásával pedig csökkentik a lángfejlődést és a levegő oxigénellátását.

Szabványosítás és alkalmazásuk során általában nemzetközi és regionális előírások szerint értékelik őket, például tűzvédelmi osztályozásokkal és textíliák esetén járható vizsgálatokkal. Előnye, hogy jelentősen növelik a tüzek elleni védelem hatékonyságát, de nem helyettesítik a tűzoltást, és egyes lángálló anyagok mérgező füstöt bocsáthatnak ki hőhatás alatt. A gyártók és felhasználók számára ezért fontos a megfelelőség és a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele.