legitimációt

Legitimáció a jogosultság, helyesség vagy érvényesség igazolásának és elismerésének folyamata vagy állapota különböző kontextusokban. A kifejezés többértelmű: lehet politikai legitimitás, jogi érvényesség vagy azonosítási legitimáció tárgya. A szó használata általában a konkrét eset kontextusától függ.

Politikai legitimáció alatt a hatalom vagy döntések társadalmi elfogadottságát értjük. Ebben a megközelítésben a hatalom jogosultságához hozzájárulhat választási mandátum, hagyomány vagy szertartások, illetve a vezetés teljesítménye. A politikai elméletekben a legitimáció forrásai közé sorolják a hagyományos, karizmatikus és racionálisan-alkotott authority típusokat, amelyeket Max Weber is különválasztott.

Jogi és közigazgatási értelemben a legitimáció az adott cselekvés vagy dokumentum jogszerűségének elismerését jelenti. Ide tartozik például engedélyek kiadása, regisztrációk, okiratok hitelesítése és azonosítási vagy igazolási folyamatok. Ezek az eljárások biztosítják a bizonyíthatóságot, csökkentik a visszaélések lehetőségét és elősegítik a közhatalom vagy intézmények működésének átláthatóságát.

Azonosítási értelemben a legitimáció gyakran személyazonosság igazolását jelenti: például útlevél, személyi igazolvány vagy digitális hitelesítő adatok bemutatásával. Digitalizált környezetben a legitimációs folyamatok kiegészülhet tokenekkel, tanúsítványokkal és egyéb hitelesítő eszközökkel.

Kritikák szerint a legitimáció relatív és kontextusfüggő lehet: formálisan jogszerűnek tűnő döntés is megszokás vagy jogi kereteken túl nem mindig tekinthető legitimnek a társadalom szemében.