legitimációját

A legitimáció szó több értelemben is használatos a magyar nyelvben, és két fő területet ölel fel: a politikai- társadalmi igazolás és az azonosításra vagy jogosultságra utaló okmány. A szó etimológiailag a latin legitimusból származik, és általában valaminek a jogosságát, elfogadottságát vagy jogosultságát jelöli. A kontextus határozza meg, hogy mit tekintünk legitimációnak: a társadalmi‑politikai rendben, illetve az egyén jogaihoz és kötelességeihez fűződő igazolásokban különböző jelentései jelennek meg.

Politikai és jogi értelemben a legitimáció alatt azt értjük, hogy egy hatalom vagy államszervezet széles körben elfogadott és megalapozott jogosultsággal bír. Ezt több forrás garantálhatja: hagyományos vagy tradicionális authority, karizmatikus vezető által kiváltott legitimitás, illetve a jogi–alkotmányos keretekhez való viszony, illetve a népszavazások és választások intézményesített legitimációja. A legitimáció és a jogi szabályosság ( legality) nem ugyanaz: egy hatalom lehet jogszerű, de semleges vagy támogatottság nélküli, míg a legitimáció a társadalmi támogatást és erkölcsi elfogadottságot is magában foglalja.

Másik értelemben a legitimáció olyan dokumentum vagy eljárás, amely igazolja valakinek a személyazonosságát vagy jogosultságát egy adott feladat ellátásához. Ilyenkor gyakran találkozunk az legitimációs okmány vagy igazolvány kifejezésekkel, amelyek nélkülözhetetlenek lehetnek például belépéshez, szavazáshoz vagy bizonyos szolgáltatások igénybevételéhez. A mindennapokban ezt az identifikációs funkciót gyakran az igazolvány vagy személyazonosító okmány fejezi ki.

Összegzésként a legitimáció viszonylagos fogalom: a hatalom társadalmi‑etikai jogosultságának elfogadása, illetve a személyazonosság és jogosultság igazolásának jogi‑adminisztratív eszköze is lehet.