körpályát

Körpálya, vagy körkeringés, a test mozgása egy másik test körül a gravitáció hatására. A körpálya a konikus pályák speciális esete: excentricitása e = 0, ezért a középponttól való távolság állandó. A két test közötti mozgást Newtoni gravitáció és a Kepler-törvények írják le. Ha a központi test tömege M, a kis test tömege m, és a gravitációs állandó G, akkor a körpályán a szükséges sebesség v = sqrt(GM/r), ahol r a körpálya sugara.

A keringés időtartama T = 2πr / v = 2π sqrt(r^3/(GM)). A körpálya energiaszintje ε = -GM/(2r), és a szögmomentum L = m v r. Ezek a kapcsolatok mutatják, hogy a körpálya olyan egyensúlyi állapot, amelyben a gravitáció centripetális erőt biztosít.

Valóságban a körpálya ritkán teljesen tökéletes; a gyakorlatban gyakran van kis excentricitás (e közel zero). Ennek következménye, hogy a pálya perigee és apogee között kis ingadozás tapasztalható, és a külső perturbációk, például a Föld oblátossága vagy atmoszferikus ellenállás is módosíthatják a pályát.

Gyakorlati példák közé tartoznak a földkörüli mûholdak, különösen a geostacionárius és közel körpályán keringő rendszerek, amelyek stabil körpálya jellemzőkkel és meghatározott periódusokkal szolgálnak kommunikációs és navigációs feladatokra.