képnyomat

A képnyomat a vizuális műalkotás vizuális képének nyomtatott reprodukciója, amely általában papíron készül, és a festmény, rajz, fotó vagy hasonló eredeti képének másolata. Nem az eredeti mű, hanem egy reprodukciós kiadás, amelyet gyakran közlésre, tanulmányozásra vagy díszítésre szánnak. A kifejezés a magyar művészeti szóhasználatban az eredeti munkától elválasztva jelöli a reprodukciót; a képnyomat lehet készülék-, anyag- és technikafüggő, és lehet részletgazdag vagy interpretatív másolat is.

A képnyomatok előállítása történelmi és technikai értelemben változatos volt. A régi technikák közé tartozik a faminta, réz- vagy óntábla-ábrázolás, egyes esetekben mezzotint vagy akvatinta; később a litográfia és a fotomechanikus eljárások jelentős szerepet kaptak. A 20. században a kötő- és nyomtatástechnika fejlődésével megjelent az offset-nyomtatás és a digitális nyomtatás, majd a giclée-eljárások. A különböző technikák befolyásolják a minőséget, a színmegjelenítést és a kapcsolódó hitelességet, és egyes kiadványokban a nyomtatott képek a lehető legnagyobb hűséget igyekeznek adni az eredetihez.

Történetileg a képnyomatok voltak a képek széles körű hozzáférhetővé tételének eszközei: múzeumok, kiadók és művészek is készíttették őket, hogy egy szélesebb közönség legyen tájékozható a megjelenített műről. A gyűjtők körében gyakran jelzett példányszámban, aláírással vagy fényművészeti jelzéssel látták el a képnyomatokat; ezek az attribútumok növelhetik az értéküket, de nem teszik magát a művet eredeti alkotássá.

A mai értelemben a képnyomat minden olyan nyomtatott reprodukciót magában foglal, amely egy vizuális alkotás képét adja vissza, ideértve a digitális nyomtatású limitált kiadásokat is. A szerzői jog és a licencelés szabályozza a képnyomatok előállítását és forgalmazását, amit múzeumok és galériák gyakran oktatási vagy kiadványos bemutatókhoz használnak.