kvantumvilág

Kvantumvilág kifejezés alatt a fizika azon jelenségeit értjük, amelyek a kvantummechanika törvényei szerint működnek, különösen atomos és alacsony energiájú rendszerekben. Itt a tulajdonságok gyakran nem meghatározhatók klasszikus értelemben, a részecskék lehetnek szuperpozícióban, és összefonódott rendszerek között távoli kapcsolatok figyelhetők meg. A mérés eredményei valószínűségi jellegűek, és a világnézetet meghatározó klasszikus determinisztika hiányzik a mikroszkopikus szinten.

A kvantumvilág fő jellemzői közé tartozik a hullám-golyó kettősség, a kvantált állapotok és a Heisenberg-féle bizonytalansági elv, amely meghatározza, milyen mértékben ismerhetők meg egyszerre bizonyos páratlanul összefüggő tulajdonságok. A kvantummechanika a valószínűségi eloszlásokat a hullámból, vagyis a hulláfunkcióból írja le, és lehetővé teszi olyan jelenségek megértését, mint a szuperpozíciók és az összefonódás.

Bizonyítékai közé tartoznak a kétlyuk-kísérlet és a Bell-típusú kísérletek, amelyek összefonódott részecskékre vonatkozó nem lokális összefüggéseket tárnak fel, és a kvantumállapotok leírásának alapjául szolgálnak. A kvantumhatásokat ma számos technológiában hasznosítják: kvantumszámítás, kvantumkriptográfia és kvantumszenzorok fejlődnek gyorsan. Makroszkopikus szinten a környezet által okozott dekoherencia miatt a kvantumjelenségek gyakran elvesznek, így a világ a mindennapi tapasztalattal klasszikussá válik.

Az értelmezések terén nincs konszenzus: több fő irány létezik, például a Copenhagen-értelmezés, a Many-Worlds (Manyvilágok) és a de Broglie–Bohm-féle pilot-hullám elmélet, amelyek a méréssel és a valószínűséggel kapcsolatos kérdésekre különböző válaszokat adnak.