kosárfonás

Kosárfonás a kosarak és kapcsolódó tárgyak készítését jelenti olyan módszerekkel, amelyek során hajlékony rostokat összefonnak. A hagyományos alapanyagok között a fűz, nád, gyékény, vessző és szalma a leggyakoribbak, de modern alkotásokban gyakran használnak műanyag zsinórokat és más mesterséges rostokat is. A technika gazdag és sokféle formát és mintát eredményez, a mindennapi eszközöktől a dísztárgyakig.

Az elkészítés több technikát foglal magába. A legismertebbek közé tartozik a fonott szövés, a tekeréses (coil) kosárkészítés és a különböző kötött vagy rácsozott minták. A fonás során a szálakat át- és összeszövögetik, gyakran a kosár oldalát körbefonják, hogy merev és tartós legyen. A formázás lehet kör alakú vagy más geometriai alapú, a kész tárgy céljától függően.

Historikusan a kosárfonás mindenütt jelen volt, és a gyűjtő-, tároló-, hordozó eszközök, hálók vagy dísztárgyak előállítását szolgálta. Regionális hagyományai miatt számos jellegzetes minta és technika alakult ki, amelyek a közösségek kulturális identitását is tükrözik. A modern korban a kézműves kosárkészítés oktatási programokban, közösségi műhelyekben és piaci értékesítésben is megjelenik, fenntartható alternatívát kínálva a gépi termékekkel szemben.

Karbantartása egyszerű: tisztítás száraz kefével, száraz, hűvös helyen történő tárolás, nedvességtől és közvetlen napfénytől való védelem hosszabb élettartamot biztosít.