kopásállósággal

Kopásállóság, vagy wear resistance, a anyag azon képességét jelenti, hogy ellenálljon a kopásnak olyan körülmények között, amikor felületek relatív mozgásban vannak egymással. A kopás összetett folyamat, amely magában foglalja az abráziót (kemény, éles részecskék okozta felület-súrlódást), az adhéziós kopást (anyagátviteli jellegű felületek összedörzsölődése), a felületi fáradást és az eróziót is. A kopásállóság nem egyetlen érték, hanem jellemző, amelyet gyakran kopásmértékkel vagy kopásrátával jeleznek, például a felületeltolódás egységnyi görgőfordulata alatt elveszett anyag mennyiségével.

Következő tényezők befolyásolják a kopásállóságot: keménység és szilárdság, a microstruktúra és a fáziseltolások, a kenhetőség és a hőmérséklet, a felületi geometriák, valamint a környezeti tényezők (páratartalom, pörkösödés, kopás közbeni terhelés). A kopásállóság javítható anyagtervezéssel és felületkezelésekkel, például ötvözetekbe történő kötő- vagy allő-szennyezéssel, keményítéssel, illetve PVD/CVD, termikus permetezés vagy nitridálás mint felületvédő bevonatok alkalmazásával.

Mérése és jellemzői közé tartozik a kopásrát, a súly- vagy térfogatveszteség meghatározása, valamint a súrlódási együttható vizsgálata. Gyakorlati példák: WC-Co keményfémek, csiszoló- és vágóeszközökhöz használt kerámikumok, valamint DLC vagy CBN alapú bevonatok. A kopásállóság fontos szempont a motor- és hajtástechnika, a szerszámkészítés és a tervezés területén, ám egyben összefügg a ridegséggel és a költséggel is, ezért gyakran kompromisszumokat igényel a teljesítmény-optimalizálás során.

---