Kopásállóság

Kopásállóság alatt egy anyag vagy bevonat azon képességét értjük, hogy ellenáll a kopásnak és a felületen bekövetkező anyagvesztésnek. A kopás különböző mechanizmusokra épülhet, például súrlódásból eredő wear, koptató részecskékkel szembeni abrasive wear, vagy ütés/ritkítás okozta mikrorepedéses kopás. A kopásállóság meghatározó tényezői közé tartozik a microstruktúra, a keménység és a ridegesség közötti egyensúly, a felületi felépítés, a bevonatvastagság és a környezeti feltételek (hőmérséklet, nedvesség, szennyeződések).

A kopásállóság mérésére különböző szempontokat használnak, és gyakran wear-értéket adnak meg. Például súlyveszteség vagy térfogat-veszteség (mm3), illetve kopási sebességként megadott wear rate is alkalmazható. A mérési eredmények tesztfeltételektől függenek, például a nyomás, a mozgásirány, az abrazív közeg és a közeg sebessége határozza meg a valós viselkedést.

Gyakran alkalmazott vizsgálatok közé tartozik a Taber-abráziós vizsgálat (Taber abrasion test, például ASTM D4060), amely koptató kerekkel és abrazív közeggel értékeli a bevonatok kopásállóságát, valamint a pin-on-disk vizsgálat (ASTM G99), amely kontrollált nyomással és csúszási távolsággal méri a kopási teljesítményt. Emellett specifikus iparágakban más standardok is használhatók.

A kopásállóság fontos a gépiparban, autóiparban, építőiparban és bevonatszektorban. Anyagválasztásnál és bevonatrudnál ezért a kopásmechanizmusokat és a működési környezetet figyelembe véve értékelik, hogy hosszú távon megbízhatóan legyenek alkalmazhatók.