koponyaalap

A koponyaalap, vagy basis cranii, a koponya belső felszínének alját képezi, és a koponyaüreg három fő részéből adódó elrendeződést foglal magába: az elülső koponyaárkot, a középső koponyaárkot és a hátsó koponyaárkot. Ezek a fossa a koponyaüreg alatti rétegeket határolják, és fontos struktúrák kiindulási és transzitáló pontjai.

Az elülső koponyaalap határai a frontális csont, a sphenoid (ékelcsont) és az ethmoid csont elemeiből adódnak. Ide tartozik például az orrüreg felé nyíló, a cribriform lemezhez kapcsolódó ideg- és zárónyílásokkal együtt. A középső koponyaalap a sphenoid és a temporalis csontok közepe körül helyezkedik el, központi szerepet játszik a sellaváltozásban (sella turcica) és tartalmazza a számos nyílást és csatornát, köztük az opticust kancsót (optic canal), a superior orbitalis rést (fissura orbitalis superior), továbbá a foramen rotundumot, foramen ovale-t és foramen spinosumot. A hátsó koponyaalap a tobozatos részből áll, amelyet az occipitális és a temporalis csontok petrosus részei alkotnak; ide tartozik a foramen magnum, az internal auditory meatus, a jugular foramen és a hypoglossalis csatorna.

Klinikai jelentősége közé tartozik a koponyaalapi törések megítélése, amelyek cranialis idegek és a nyaki erek károsodásához vezethetnek, valamint a CSF-üregfolyadék (rhinorrhoea/otorrhoea) kiáramlásának lehetősége. Képalkotásban a hagyományos CT a koponyaalap sérüléseinek kiértékelésére, MRI pedig tömegek vagy érintettség vizsgálatára alkalmas. Bizonyos elváltozásokban, például basilaris koponyaalapi daganatokban vagy barrés sérülésekben a sebészeti megközelítések között elérhetőek az endoszkópos transzorrikus vagy transnasalis útvonalak.