koordináltsága

Koordináltsága a mozgások tervének, végrehajtásának és időzítésének összhangját jelenti. Olyan képesség, amely lehetővé teszi, hogy a test különböző részei és a külvilág szenzoros információi zökkenőmentesen összhangban működjenek. A jó koordináltság magában foglalja a finom motoros készségeket, a szem–kez koordinációt és a mozgások egymáshoz igazítását a helyzetnek megfelelően.

Az koordináció mögött több idegrendszeri folyamat áll. Kiemelt szerepe van a kisagynak a mozgás időzítésében és simításában, a bazális gangliáknak a mozgások létrehozásában, valamint a szenzoros információk integrációjában részt vevő kortikális területeknek. A proprioceptív, vizuális és vestibularis információk összehangolása nélkül a mozgások pontossága, ritmusa és aránya romlana.

Az értékelés során a megfigyelés, a mindennapi tevékenységek teljesítése és standardizált koordinációs vizsgálatok alkalmazása a gyakorlati megközelítés. A feladatok gyakran a finom és nagymozgások, a szem–test kapcsolat és a mozgás ritmusának értékelését szolgálják.

Koordináltság szintje klinikai értelemben változó. Magas szintű koordináció segíti a mindennapi tevékenységeket, sportteljesítményt és precíz szakmai feladatokat, míg a cerebellaris vagy neurodegeneratív betegségek, súlyos trauma vagy öregedés esetén romolhat. Fejlődés során előfordulhat a fejlődési koordinációs zavar (DCD), amely gyermekeknél nehezíti a mindennapi mozgások végrehajtását. Felnőtteknél idegrendszeri betegségek, például kisagyi érintettség vagy Parkinson-kór hozzájárulhat a koordináció hanyatlásához.

Tanítás és gyakorlás által gyakran javítható a koordináció. Célzott tréningek, visszajelzés és proprioceptív gyakorlatok különösen hasznosak lehetnek fejlődési zavarok vagy rehabilitációs helyzetekben.