kontaktlencsét

A kontaktlencse egy kisméretű, ívelt műanyag lencse, amelyet a szem felületére helyeznek úgy, hogy a könnyfilmen keresztül a szaruhártyát korrigálja. A lencsék a szemüveg alternatívájaként szolgálnak, és főként lágy vagy kemény, gáztáteresztő (RGP) típusokra oszthatók. A modern lágy lencsék fejlesztése az 1960-as évekre tehető, és a viselés komfortját, illetve a szem oxigénellátását jelentősen javította.

A lágy kontaktlencsék közé tartoznak a hidrogél alapú és a szilikon-hidrogél típusok, melyek rugalmasak és könnyen hordhatók. A kemény lencsék, vagyis a gáztáteresztő (RGP) lencsék jobb oxigénellátást nyújtanak, gyakran élesebb látást eredményeznek, de hosszabb távon kevésbé kényelmesek lehetnek. A tervezés során különböző célokra készülnek: monofokális lencsék a rövid- és távollátás korrigálására, torikus lencsék az astigmatizmushoz, valamint multifokális (presbyopia) változatok a távoli és közelpontok együttes korrigálására. Léteznek továbbá napi viselésű, hosszabb távú viselésre alkalmas és napi egyszer eldobható típusok, valamint kozmetikai vagy színes változatok.

A viselés megkezdése szemészeti vagy optometriai vizsgálatot igényel, amely során illesztésre kerül a lencse típusa, törőképesség és a szem görbülete. A gondozás magában foglalja a lencsék tisztítását és dörzsölését speciális oldatokkal, illetve a megfelelő tárolóedényben történő tárolást és cserét. Vannak napi eldobható típusok, amelyeknél nincs tisztítás, illetve hosszabb ciklusú lencsék, amelyeket meghatározott időközönként kell cserélni.

Fontos a higiénia és a helyes viselés betartása: a nem megfelelő használat növelheti a szemfertőzés, például keratitis veszélyét, valamint irritációt és szárazságot okozhat. A vízzel érintkezés és alvás előtt nem ajánlott a lencse viselése kivéve, ha azt az orvos kifejezetten engedélyezte. Rendszeres szemészeti kontroll szükséges a szem egészségének megőrzéséhez.