koherenciáról

Koherencia a fizika, különösen az optika és a kvantummechanika területén, azt a mértéket jelenti, amellyel egy hullám vagy hullámcsomag szorosan összekapcsolt fázissal rendelkezik. Ez a fázisszerkezet teszi lehetővé, hogy a hullámok interferenciát mutassanak. Minél koherensebb egy hullámforrás, annál hosszabb ideig vagy távolságon tartja meg a hullámfázisának rendszerezettségét.

Az optikában kétféle koherenciát különböztetünk meg: a temporális (időbeli) koherenciát és a térbeli (spaciális) koherenciát. A temporális koherencia azt írja le, hogy egy hullám mennyire tartja meg koherens fázisát, ahogy az időben terjed. Egy monokromatikus fényforrás, mint egy lézer, nagyon magas temporális koherenciával rendelkezik. A térbeli koherencia pedig azt jelenti, hogy a hullám mennyire koherens a térben különböző pontokon. Ezt a tulajdonságot a lézersugarak is jól példázzák, ahol a sugár keresztmetszetében a hullámfázisok nagyrészt szinkronban vannak.

A koherencia kulcsfontosságú jelenség számos optikai alkalmazásban, beleértve a lézereket, a holográfiát és az interferometriát. Kvantummechanikában a koherencia az állapotok szuperpozíciójának és interferenciájának alapja, és létfontosságú a kvantumszámítás és a kvantumkommunikáció szempontjából. A koherencia elvesztése, ami dekoherenciaként ismert, a kvantumrendszerek környezettel való kölcsönhatása során következik be, és ez az egyik fő akadály a kvantuminformációs technológiák fejlesztésében.