kloroplasztokban

Kloroplasztok olyan sejtszervecskék, amelyek a növényekben, algákban és néhány protisztában találhatók. Ketten keresztül határolt membrán veszi őket körül, belsejükben pedig tilakoidokból álló membránrendszer és a tilakoidok közötti folyadéktartó tér, a stroma, található. A kloroplasztok pigmentjei között a klorofillok (főként klorofill-a és klorofill-b) és a carotinoidok játszanak szerepet, amelyek a fény energiáját gyűjtik be.

A tilakoidmembránokon zajló fényfüggő reakciók során a fotoszintetikus rendszerek II és I, a citokróm b6f és az ATP-szintáz részt vesz a fotofolyamatokban. Ennek eredményeként ATP és NADPH keletkezik, amelyeket a stroma térben futó Calvin-ciklusban hasznosítanak, és ennek során CO2-t rögzítenek, végül cukrokká alakítva őket. A kloroplasztok tehát közvetlenül szolgáltatják a növények autotróf energia- és szénforrását.

A kloroplasztgenom körkörös DNS-t tartalmaz, amely egy része a photosynthesishez és a saját fehérje-kifejeződéshez szükséges géneket kódolja. A legtöbb kloroplaszt fehérje azonban a sejtmagból származik, és transitpeptidek segítségével jut be az organellumba. A kloroplasztok saját 70S riboszomákkal rendelkeznek, így részben saját fehérje-szintézist folytatnak.

Eredetük endoszimbiontikus: a kloroplasztok ősi cyanobaktériumokból alakultak ki, ezért részben önállóan képesek megújulni és saját genomot fenntartani. Kloroplasztok léteznek különböző típusokban is, például legerősebben a fotoszintézist végző kloroplasztok mellett előfordulhatnak leukoplaztok és kromoplaztok a szövetek fejlettségétől és környezeti hatásoktól függően.