kloroplasztokat

Kloroplasztok azok a sejtszervecskék, amelyek a fotoszintézist végzik, és főként zöld növények és algák sejtjeiben találhatók. Ezek a szervecskék a fény energiáját kémiai energiává alakítják, amelyet a növények szén-dioxidból és vízből szerves anyagok, például cukrok előállításához használnak. A kloroplasztok zanálszínük és mennyiségük befolyásolja a növény zöld színét és fotoszintetikus teljesítményét.

Külső kettős membrán határolja őket. Belül egy belső membránból álló hálózat található, amelyben tilakoidok találhatók; gyakran ezek tilakoidokból álló csoportokba, úgynevezett gránákba rendeződnek. A tilakoidmembránokon zajló fényreakciók során ATP és NADPH keletkezik, miközben a víz oxigént ad, és elektronátvezetés zajlik.

A stroma a Calvin-környezet helyszíne, ahol a CO2 beépül szerves vegyületekké. A kloroplasztok saját genetikai anyaggal rendelkeznek: körkörös DNS és 70S riboszómák, de sok fehérje szintézise és importja a sejtmagból történik transzport útján. A kloroplasztok fehérjéinek nagy részét nucleus által kódolt gének termelik.

Eredetük biologikusan az endoszimbionta elmélet szerint magyarázható: egy ősi eukarióta sejt egy fotoszintetizáló baktériumot fogadott be, amely kettős membránnal határolt kloroplasztokká fejlődött, megőrizve saját DNS-ét és részben saját replikációját.

A kloroplasztok és a kapcsolódó plastidák a növények és algák életfolyamataiban kulcsszerepet játszanak. Fénytől függő és fénymentes állapotokban is megfigyelhetők átmenetek: etioplazztok a sötétben, kloroplaztok fény hatására képződnek, kromoplaztok a pigmentek szintéziséért felelnek, amiloplaztok pedig keményítőt tárolhatnak.