kivágó

Kivágó egy gyűjtőfogalom a magyar szaknyelvben, amely olyan eszközt vagy folyamatot jelöl, amely anyagból előre meghatározott formát képez ki- vagy kivágással. A kifejezés eredete a kivágás igéből származik, és a szó a különböző iparágakban ugyanazt a lényegi műveletet írja le: egy tervezett alak létrehozását úgy, hogy a környezetéből vagy a keretből kiemelkedő részt távolítják. A kivágó lehet kézi vagy gépi, és alkalmazható a legkülönbözőbb anyagokra, például papírra és kartonra, textíliára vagy vékony fémre. A kivágás célja lehet formakialakítás, díszítés vagy funkcionális kivágás (például fogantyú vagy ablaknyílás létrehozása).

A leggyakoribb kivágási eljárás a die-cutting technika, amelyet különféle kivágó gépekkel végeznek: a nyomdai vagy csomagolóipari környezetben használt die-cut prés, a lézervágó, a vízsugár-vágó és a perforáló eszközök. Kézi kivágásra is találunk példát, például ollóval, vágókéssel vagy sablonokkal készült mintázásokra. A kivágók és az elkészült kivágott elemek általában masszív vagy fél-masszív formákat adnak, és gyakran alkotóelemei a kész terméknek vagy a grafikai design-nak.

Jelentős szerepe van a csomagolóiparban a dobozok és csomagolások formázásában, a kiadványszerkesztésben a dekoratív kivágásokban, valamint a textiliparban az anyagmintázatok kialakításában. Tágabb értelemben a kivágó szó utalhat a kivágás aktusára, a kivágó gépre vagy a kivágott formára. A kifejezés tehát többértelmű lehet, de mindenkor a forma létrehozásának vagy kivágásának alapműveletét jelöli.