kispoxmegbetegedésnél

A kispox (variola) a variola vírusa által okozott, rendkívül fertőző betegség volt. A WHO 1980-ban hivatalosan is bejelentette globális eradikációját. Napjainkban természetes úton nem fordul elő; a fertőzés kockázata kizárólag laboratóriumi környezetekben és vészhelyzeti forgatókönyvekben merül fel, ahol oltóanyag-készletek és felkészülési protokollok állnak rendelkezésre.

Átadása elsősorban közeli érintkezés és cseppfertőzés útján történik, de fertőzött tárgyak is közvetíthetik. Az inkubáció 7–17 napig tart. A prodromumban láz, levertség, fejfájás és hányinger jelentkezik, ezt követi a jellegzetes kiütés: először az arcon és a törzsön, majd a végtagokra terjed; a bőrön papuláktól vesikulákig, majd pustulákká alakulnak, végül pörkök képződnek. A kiütések minden testrészén egyazon stádiumban maradnak.

Két fő variáns létezik: variola major (klasszikus, súlyos formák, magas halálozás) és variola minor (mérsékeltebb). Szövődmények közé tartozik bakteriális felülfertőzés, szemészeti elváltozások és ritkán súlyos általános állapotromlás. Halálozás főként variola major esetén fordul elő.

Diagnózisa klinikai kép alapján felvetett, laboratóriumi vizsgálatokkal (PCR, vírus izoláció) igazolható. Kezelése támogató: folyadék- és elektrolitegyensúly fenntartása, lázcsillapítás és szupportív ellátás; nincs széles körben alkalmazott antivirális terápia a természetes kórképben. Postexposíciós oltás és gyors kontaktkövetés segíthet a védekezésben.

Prevenció: történelmi oltási programok maradványai a közegészségügyi gyakorlat részei. Ma a rutin oltás variola ellen nem kötelező, de a készletek és gyors reagálási terveket fenn kell tartani. A biosafety és laboratóriumi biztonság kiemelten fontos a potenciális biológiai kockázat megelőzésében.