kioldódást

Kioldódás (oldódás) olyan folyamat, amelynek során egy oldott anyag kioldódik a szilárd fázisból és oldószerben oldatot képez. A kioldódás lehet fizikai, amikor a részecske csak felületén oldódik szét, és oldatba kerül anélkül, hogy a kémiai szerkezete megváltozna; illetve lehet kémiai, amikor a kioldódás közben kémiai reakciók vagy komplexképződés zajlik, és új oldható fajok alakulnak ki.

Fő tényezők közé tartozik az oldószer típusa és poláritása, a hőmérséklet, a nyomás (különösen gázok oldódásánál), a részecskék felületének nagysága és mérete, a keverés vagy áramlás mértéke, valamint a kioldott anyag és az oldószer közötti kölcsönhatások. A pH és a jelenlévő ligandumok is befolyásolhatják a kioldódást. Megnyilvánulhat úgy, hogy az oldhatóság értéke meghatározza a maximálisan oldható mennyiséget (oldhatóság), míg az oldódási sebesség a folyamat időbeli dinamikáját írja le.

Gyakorlati vonatkozások közé tartozik a hidrometallurgia, ahol fémeket oldanak ki savakkal vagy más oldószerekkel; a talajokban és vizekben történő lemosódás, ami a tápanyagok vagy szennyező anyagok mobilitásához vezet; valamint a gyógyszerészet és környezettudomány különböző alkalmazásai, ahol az oldódás sebessége befolyásolja a hatékonyságot és a környezeti kockázatokat.

Mérési és tervezési szempontok között szerepel az oldhatóság és az oldódási sebesség megadása, továbbá a karbantartási és tervezési döntésekhez szükséges oldódási kinetika és vizsgálati módszerek.