kihallgatása

A kihallgatása a büntetőeljárásban olyan eljárási tevékenység, amelynek során egy hatóság (például rendőrség, ügyészség vagy bíróság) egy személyt kérdez ki. Lehet szó tanú, gyanúsított vagy áldozat meghallgatásáról, de előfordulhatnak olyan helyzetek is, amikor szakértő vagy meghatározott tényekkel kapcsolatos személyt hallgatnak meg. A kihallgatás célja, hogy az események menetével és a tényekkel kapcsolatban megbízható információk jutnak el a nyomozás vagy az eljárás további szakaszai felé.

A kihallgatás típusa és menete országonként eltérő lehet, de általában az alábbi jellemzőkkel bír. Az eljáró hatóság értesíti a személyt a meghallgatás időpontjáról, és arról, hogy a kikérdezés írásban vagy szóban történik, illetve hogy a vallomásokat jegyzőkönyv rögzíti. A meghallgatás gyakran írásban, interjú jelleggel zajlik, s lehet hang- vagy videofelvétel is. A személyt felhívják a személyazonosságára, és a tényállással kapcsolatos nyilatkozatok megadására.

Jogok és védelmek szempontjából a kihallgatás során általában biztosítják a meghallgatásban részt vevő személy jogait: joga van jogi képviselethez, bizonyos kérdésekre válaszadás elutasításához vagy a tanúvédelmi keretek közötti részvételhez; a vallomásnak önkéntesnek és tisztességes eljárásban történőnek kell lennie. A kihallgatás eredménye felhasználható bizonyítékként, de ha a jogsértés miatt a meghallgatás jogellenesen történt, a vallomás értéke csorbulhat.

Lásd még: tanúkihallgatás, nyomozati szakasz, bizonyíték.