ketontartalmú

Ketontartalmú szóval olyan szerves vegyületeket írunk le, amelyekben egy vagy több ketoncsoport található. A ketoncsoport a karbonil csoport, amelyben a C=O kötés a karbonil szénatomhoz két szénláncot kötődik: R-CO-R'. A ketonok általában polárisak, gyakran oldószerként vagy reakcióközvetítőként szolgálnak, és többnyire folyékonyak vagy forráspontjuk magasabb.

Előfordulásuk és példáik szélesek. Ipari környezetben oldószerként használják őket, például az acetone (propanon) és a ciklohexanon gyakran előforduló példák. A biokémiai kontextusban fontosak a keton testek, ilyen például az acetoacetát és a beta-hidroxibutirát, amelyek a májban keletkeznek éhezés vagy bizonyos anyagcserezavarok során. A természetben is számos ketontartalmú vegyület található, például különböző természetes terpének és szteroidok között.

Reakcióik és alkalmazásaik központi elemei a karbonilcsoport. A ketonokat a karboniláltatomhoz kötődő reagensek vagy enolizáció útján érintkező folyamatok révén lehet kezelni. A redukcióval ketonokból másodlagos alkoholok keletkeznek, míg oxidációval általában karboxil-savakká vagy más származékokká alakulhatnak. A ketontartalmú vegyületek fontosak szintézisekben, oldószerekként, továbbá gyógyszer- és anyagtudományi alkalmazásaik révén.

Összegzésként a ketontartalmú elnevezés olyan molekulákra utal, amelyekben egy vagy több ketoncsoport biztosítja a vegyület kémiai viselkedését és felhasználhatóságát.