kerámiaporok

Kerámiaporok a régészetben a kerámiatörmelékekre utaló fogalom, vagyis a cserépdarabok és kerámiatörmelékek összessége, amelyeket ásatásokon, településmaradványoknál találnak. Ezek a törmelékek gyakran a rétegekhez kötötten maradnak meg, és a kulturális és időbeli összefüggések megismerésére szolgálnak. A kerámiaporok fontos források a mindennapi élet, kereskedelem és technológiák rekonstruálásához.

A kerámiaporok több jellemző alapján kerülnek osztályozásra: a sűrítésre használt agyagfajták és temperamentumok (például homok, grog, kagyló), a felületi kezelések (csiszolás, felületkezelés, máz), a díszítés és a készítés módja, valamint a jellegzetes edénytípusok. Ezek a jegyek segítenek a porcelánok és edények stilisztikai és technológiai csoportokra bontásában, amely hasznos a relatív datálásban és a kultúrák közötti kapcsolatok feltárásában. A typológiai rendszerezés gyakori módszer a kerámiaporok értelmezésében.

Elemzési megközelítések közé tartozik a makroszkopikus vizsgálat és a profil/anyagfajta meghatározása, amely magában foglalhatja a kerámia összetevőinek petrográfiás vizsgálatát vagy röntgenalapú kémiai analízisét (XRF, ICP-MS) a nyersanyagforrások felderítésére. Ezenkívül gyakran alkalmaznak használat és maradvány-analízist, hogy a termékek funkcióját és eredetét megközelítőleg felmérjék. A vadon előkerült kerámiaporok értelmezése mindig a rétegtani kontextus és az ásatási dokumentáció függvénye, a torzításokat pedig figyelembe kell venni.