keramiatípusok

A kerámiatípusok a kerámia anyagok csoportosítása a felhasználási terület és a gyártási eljárás szerint. A kerámia általában nem fémes, inorganikus anyag, amelyet magas hőmérsékleten égetve megkeményedik. A különböző típusok eltérő összetételük és égetési körülményük miatt más-más mechanikai és fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

Égetett agyag-ok: közismertebb nevén terrakotta. Az agyagokat alacsonyabb, kb. 900–1100 °C közötti hőmérsékleten égetik, ami porózus testet eredményez. Gyakori felhasználás: edények, díszítő kerámiák és építészeti elemek. Porozitása és vízfelvételi képessége miatt bevonatokkal vagy glazúrával javítják a vízzáróságot.

Kőedénykerámia: felületében és belsejében együttesen üvegesedőnek tekinthető, magasabb égetési hőmérsékleten készül (kb. 1200–1300 °C). Alacsonyabb porozitás és jobb mechanikai szilárdság jellemzi. Gyakran használják konyhai edényekben, tárolóedényekben és kegyelemekben.

Porcelán: kaolint, feldsillapot és kvarcot tartalmazó keverékből készül, igen fehér, gyakran áttetsző és nagy szilárdságú. Égetése magas – kb. 1200–1400 °C. Széles körben használják étkészletekben, dísztárgyakban és ipari alkalmazásokban.

Csont porcelán: porcelánfajta, csontliszt hozzáadásával. Finom textúrájú, kiemelkedő fehérségű és könnyű anyag, elsősorban prémium étkészletekben és kis dísztárgyaknál található meg.

Technikai/finomkerámia: az anyagok közé tartozik az alumina, zirkon és más kerámiák, amelyeket gépiparban, elektro-technikai és orvosi alkalmazásokhoz fejlesztenek. Nagy szilárdságúak, magas hő- és abrazív ellenállásúak, de gyakran alacsonyabb esztétikai célokra szolgálnak.