kerámiák

A kerámiák kifejezés általában olyan szilárd, nemfémes anyagokat és az ezekből készített tárgyakat foglalja magába, amelyeket égetéssel erősítenek meg és gyakran glazúrral látnak el. A kerámia alapvetően agyagokra és más ásványi összetevőkre épül, amelyeket formázás után kiégetnek, hogy tartós, vízálló és hőálló felületet nyerjenek. A kerámiák sokféle célra készülnek: edények és dísztárgyak a művészetben és a háztartásban, építőkerámiai elemek (tégla, csempe) pedig épületekben és köztereken alkalmazott konstrukciókhoz, valamint olyan műszaki és ipari kerámiák, amelyek különleges mechanikai vagy hőállósági tulajdonságokkal bírnak (például tömítő anyagok, szigetelőelemek, csapágy- és antioxidáns-termékek).

A kerámia története ősi emberi tevékenységre vezethető vissza: az agyagból készített edények és dísztárgyak a hőkezelés bevezetése előtt is ismerték, a selyemút és Kelet-Ázsia fejlett porcelánkészlete pedig később fejlődött ki. A porcelán megjelenése Kínából származik, és a 9–10. századtól terjedt el Európában, ami a kerámiaművészet és a technikai kerámiák fejlődésének fordulópontja lett. Modern kerámiák között szerepelnek a hagyományos kézzel és kerékkel készített tárgyak mellett a gépesített tömeggyártású edények, valamint a cső- és tömítőelemekhez, elektronikai és orvosi alkalmazásokhoz használt speciális kerámiák is. A kerámiákat gyakran vizsgálják és megőrzik a muzeális és archeológiai gyűjteményekben.