keletkezést

Keletkezés a folyamatot jelöli, amely során valami megjelenik, létrejön vagy eredetét, formáját nyeri. Általános értelemben a keletkezés a kezdet és a fejlődés időszakát foglalja magába, és olyan jelenségekre utal, amelyek kiinduló állapotokból vagy előfeltételekből alakulnak ki.

Etimológia és jelentésbeli kapcsolatok: a keletkezés a keletkezik igéből származó főnév, amelyhez a -dés/-és képző kapcsolódik, így a cselekvés vagy folyamat jelölése jön létre. A kifejezés közel áll a létrejövés és az eredet fogalmaihoz, s a tudományos nyelvben gyakran szakterületi jelzőkkel (kémiai keletkezés, geológiai keletkezés, biológiai keletkezés) párosul.

Tudományos és általános használat: különböző diszciplínákban a keletkezés a jelenségek megjelenésének, kialakulásának vagy eredetének leírására szolgál. A fizikában és kozmológiában például az anyag és energia keletkezése, a kozmikus struktúrák kialakulása beszélhetünk ilyesmiről; a kémiában egy új vegyület keletkezése a reakciók eredménye; a biológiában az élő szervezetek vagy szövetek fejlődése és létrejötte; a földtudományokban pedig a bolygóképződés, kőzetek keletkezése értelmezhető. A fogalom a kulturális vagy társadalmi jelenségek eredetének leírására is alkalmazható, ahol a keletkezés a jelenség megjelenésének mechanizmusait vizsgálja.

Összegzésként a keletkezés a változásból fakadó létrejövés jelenségét írja le, amely különböző tudományterületeken más-más mechanizmusokra és időbeli kifejeződésekre utal.