katedrális

A katedrális a keresztény egyház főtemploma, amely a püspök székét (cathedra) rejti, ezért a diözézis központi helye. A szó eredete a latin cathedra “szék, püspöki szék” kifejezésből származik. A katedrális létrejövetele összefügg a püspökség megalapításával: a templom a püspök liturgikus és közigazgatási tevékenységének központja, ahol többek között beiktatások, hitelképzések és ünnepélyes ceremóniák zajlanak.

A katedrálisok nem mindig a legnagyobb templomok vagy a legkorábbi építmények; szerepüket a püspök székének telephelyként határozza meg. Előfordulhat, hogy egy diözségen belül több katedrális is funkcionál, vagy hogy egy diözségen belül a katedrálisság más rendű templomát is nevezik ki katedrálisnak. Bizonyos esetekben a katedrális neve a közösség hagyományos elnevezéseként él tovább, függetlenül a konkrét státuszától.

Építészeti szempontból a katedrális gyakran a középkori és későbbi városok legimpozánsabb épülete, amely a vallási hatalom és a közösségi élet központja is egyben. Gyakori jellemzői a hosszúkás bazilikális alaprajz, a hossztengelyes hajó, a szentélykörzet és a transeptum, valamint a gazdag díszítésű belső terek. Stílusai között megtalálhatók a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk és a neogótikus megoldások.

Népszerű példák közé tartozik a Notre-Dame de Paris, Canterbury Cathedral, a Stephansdom Bécsben, valamint a Szegedi székesegyház. A katedrálisok fontos kulturális örökségek, amelyek vallási funkciójukon túl oktatási, művészeti és történeti szerepet is betöltenek.