katalogizálása

A katalogizálása (katalógusírás) a könyvtári, levéltári és múzeológiai gyűjteményekben a források leírására és rendezésére irányuló tevékenység. Célja, hogy a gyűjteményben lévő példányokhoz olyan rekorden keresztül férhessünk hozzá, amelyek alapján a felhasználók könnyen megtalálják, azonosíthatják és hozzáférhetnek a szükséges információkhoz. A folyamat magában foglalja a leíró adatok elkészítését, a tartalom elemzését (tárgyalapú feltárás), a kulcsszavak és témakörök hozzárendelését, valamint a besorolást is.

A katalógizálás területei közé tartozik a bibliografikus leírás, az azonosításhoz kapcsolódó hivatkozások és a tárgyalapú feltárás. Fontos elemei a leíró rekordok szerkezete és egységessége, a kiválasztott leírási szintek (pl. bibliográfiai rekord, autoritási rekord), valamint a felhasználók számára lehetővé tett keresési és navigációs lehetőségek. A leírások minőségét nagymértékben befolyásolja az autoritás-ellenőrzés (authority control), amely a név- és tárgyhivatkozások egységesítését célozza meg, ezzel javítva a kereshetőséget és a kapcsolódó rekordok összefüggéseit.

Szabványok és formátumok kötődnek a katalogizáláshoz, például a nemzetközi ISBD leírási formátum, az AACR2 vagy az újabb RDA által vezérelt leírás, valamint a MARC21 vagy Dublin Core metaadat-formátumok. FRBR-szemlélet alapján a felhasználói tevékenységekhez igazodó, Find/Identify/Select/Obtain feladatok segítik a leírások struktúráját és a rekord közvetlen hasznosítását. A digitális korban online katalógusok (OPAC-ok) és repozitóriumok szélesítik a hozzáférést, miközben a töredékes vagy többnyelvű források, frissítési követelmények és interoperabilitási kihívások gyakori feladatokat jelentenek. Röviden: a katalogizálás a rendszerezés és a könnyű hozzáférés alapja a kulturális és tudományos gyűjteményekben.