jóslás

Jóslás a jövő eseményeinek meghatározására irányuló gyakorlatok összessége, amelyek különböző technikák révén próbálják megjósolni, hogy mi történhet egy adott helyzetben. A kifejezés a jósol igéből származik, a történeti alak pedig a cselekvésre utaló -ás képzővel. A jóslást kultúrák sokaságában találjuk, gyakran vallási, rituális vagy szakrális kontextusban, de személyes döntések meghozatalában is szerepet tölt be.

Historikusan a jóslás megjelenése sokféle formában található: az ókori Egyiptomban és Babilonban papok vagy papnők végeztek jövőbelátó gyakorlatokat; a görög-római világban orákulumok működtek; Kínában és Indiában pedig könyv- vagy számoláson alapuló rendszerek alakultak ki. A középkorban és a későbbi évszázadokban a jóslás vallási és társadalmi funkciókat is betöltött.

Módszerek: A legismertebb formák közé tartozik az asztrológia, a tarot olvasása, a tenyérjóslás, a numerológia, a runák és a kínai I Ching; szintén gyakori az álomértelmezés, a tealevél- vagy kávészem-magyarázat. A megközelítések között lehet előrejelzés vagy inkább iránymutató tanácsadás. A gyakorlók gyakran alkalmaznak pszichológiai technikákat is, például hideg olvasást.

Kritika és státusz: A jóslások többségét a tudományos közösség nem tekinti megbízható jövőkép-kimutatási módszernek, mivel nincs megbízható módon megerősíthető bizonyíték. Ugyanakkor kulturális és személyes jelentőséggel bírnak, szolgálhatnak önreflexióra, nyugalomra vagy döntéstámogatásra. A mindennapi életben gyakran szórakoztató vagy útmutató jelleggel jelennek meg, és etikai keretek szükségességét is felvetik.