jóllakottságot

A jóllakottság az étkezés utáni teltség érzése, amely jelzi az ételfelvétel befejezését és a további táplálékfelvétel iránti vágy csökkenését. Fiziológiája az energiaegyensúly szabályozásának fontos eleme, és több mechanizmus összehangolt működésén alapul.

Mechanizmusai közé tartozik a gyomor mechanoreceptorainak aktiválódása a gyomor tágulásakor, valamint a belekből származó hormonok – például a cholecystokkinin (CCK), a peptide YY (PYY) és a GLP-1 – felszabadulása. Ezek a jelek a központi idegrendszerhez, elsősorban a hipotalamuszhoz és az agytörzshöz jutnak, ahol összeadódnak és a teltségérzetet fokozzák. Hosszabb távon a leptin és az inzulin is részt vesz a teltségérzet fenntartásában, míg a ghrelin szintje a bevitel végére csökken.

Befolyásoló tényezők közé tartozik az étel összetétele: a magas fehérjetartalmú és magas rosttartalmú ételek általában nagyobb teltséget okoznak; az alacsony energiasűrűségű, nagy térfogatú ételek is hozzájárulnak. Emellett az étkezések ritmusa, a folyadékbevitel és az egyéni metabolikus különbségek szintén hatnak a jóllakottság megélésére, amelyet pszichológiai és kulturális tényezők is módosítanak.

Jelentősége van a táplálkozási és súlykontrollt célzó stratégiákban: a jóllakottságot fokozó megközelítések segíthetik az energiabevitel és a testsúly hosszú távú szabályozását. Klinikai megközelítésekben a teltségérzet zavara, például anorexia vagy bulímia esetén a jelzésrendszer működésének értékelése is fontos lehet.