jégkorszakoknak

A jégkorszakok, vagy gleccserkorszakok, a Föld éghajlattörténetének olyan időszakai, amikor a bolygó sarkvidéki és mérsékelt égövi területein nagymértékben elterjedtek a jégtakarók és a gleccserek. Ezek a hosszú időszakok több millió évig is eltarthatnak, és jelentős hatással vannak a földfelszínre, a tengerszintekre és az élővilágra.

Az elmúlt 2,6 millió évben, az úgynevezett negyedidőszakban több nagy jégkorszak és az ezek közötti rövidebb, melegebb interglaciális (két jégkorszak közötti) időszak váltotta egymást. Ezek a ciklusok a Föld pályájának és dőlésszögének változásaival, a Milanković-ciklusokkal hozhatók összefüggésbe, bár a pontos okok és a ciklusok pontos időzítése még mindig kutatás tárgyát képezi.

A jégkorszakok során a hatalmas jégtakarók elnyelték a bolygó vízkészletének jelentős részét, ami a globális tengerszint drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ez a tengerszintcsökkenés új szárazföldi hidakat hozott létre, lehetővé téve a fajok migrációját kontinensek között. A gleccserek mozgása alakította a tájat is, létrehozva völgyeket, morénákat és tavakat.

A jégkorszakok végeztével a hőmérséklet emelkedése miatt a jégtakarók visszahúzódtak, ami a tengerszint emelkedéséhez és a maihoz hasonló éghajlati viszonyok kialakulásához vezetett. Az utolsó nagy jégkorszak nagyjából 11 700 évvel ezelőtt ért véget, és azóta az emberiség a jelenlegi interglaciális időszakban él. A jégkorszakok tanulmányozása kulcsfontosságú a Föld éghajlati rendszereinek megértéséhez és a jövőbeli klímaváltozások előrejelzéséhez.