jégborítottságot

Jégborítottság olyan fogalom, amely egy felszín adott időpontban borított jégfelületének kiterjedését írja le. Gyakran kifejezik százalékos arányként, például 0%-tól 100%-ig, és alkalmazzák tengerek, tavak vagy folyók jégborítottságának leírására. A fogalom lehet egyrészt tengeri jégborítottság (ice concentration/cover) és édesvízi jégborítottság, az egyes területek jégrétegének vastagsága és kiterjedése nélkülözhetetlen adatorzáshoz kapcsolódhat.

Mérés és adatok

A jégborítottság meghatározására gyakran távérzékeléses módszereket használnak, például műholdas optikai és rádiódaganatos (SAR) szenzorokat, valamint passzív mikrohullámú adókat. A mérés lehet sík rácsokra bontott, és így adatok koncentrációja, vagy egy adott területre eső jégfelület területeként jeleníthető meg. A leggyakoribb adatszolgáltatók közé tartoznak nemzetközi szervezetek és kutatóintézetek, például a műholdas adatbázisok és a regionális meteorológiai intézetek.

Fontos kapcsolatok és alkalmazások

A jégborítottság mint mutató fontos a klímaváltozás vizsgálatában, az albedo és a hőcserék megértésében, valamint a hajózásbiztonságban és a tengeri ökoszisztémák monitorozásában. Segítségével modellezhető a jégdinamika, a hőmérsékleti és sós folyamatok, illetve előrejelezhetők a szezonális jégkezelési döntések.

Különbségek és korlátok

A mérési bizonytalanságokat befolyásolja a felhőzet, a jég vastagsága és a hó borítottsága, valamint a szenzorok felbontása. A különböző algoritmusok eltérő érzékenységgel állítják elő a jégborítottságot, ezért gyakran összevetik vagy kombinálják több forrás adatait. Jégborítottság nyomon követése hosszú távú adatsorokat igényel a klímatrendek értelmezéséhez.