jelzmolekulákat

A jelzmolekulák kémiai hírvivők, amelyeket sejtek bocsátanak ki, és célsejt receptorához kötődve jelzést közvetítenek. Szerepük van az anyagcsere-szabályozásban, növekedésben, fejlődésben, immunválaszban és a szövetek közötti koordinációban. A jelátvitel receptor-specifikus, és lehet gyors vagy hosszú távú hatással.

A jelzés módja szerint a jelzések autokrín, parakrín, endokrin vagy szinaptikus (juxtrakrín) lehetnek. Autokrín válasz a küldő sejt reagál. Parakrín jelzés a közeli sejtekre hat. Endokrin jelzés során a molekulák a véráramba kerülnek és távolabbi sejtekre hatnak. Szinaptikus jelzés esetén a jel általában idegsejtek közötti szinapszisból származik. Bakteriális rendszerekben quorum sensing molekulákkal is találkozunk, amelyek a népesség sűrűségéhez kötött válaszokat indítanak.

A célsejteket jelzési útvonalak vezérlik. A jel általában receptorhoz kötődik: sejtfelszíni receptorok vagy intracelluláris receptorok. Kötődés után jelátviteli cascád indulhat: G-fehérje útvonal, cAMP vagy IP3/DAG, Ca2+ változások, valamint kinázok útvonalai, például MAPK vagy PI3K–Akt útvonalak. Ezek a cascádák megváltoztatják a génexpressziót, anyagcserét vagy sejtmozgást.

Jel megállítása általában enzimek által történik, vagy a receptorok internalizációja, illetve a jel degradációja révén. A jelzés alapvető eszköz a sejtek közötti kommunikációban és a szervezet adaptációjában. Példák közé tartozik az inzulin (endokrin hormon), a neurotranszmitterek (például acetilkolin), a növekedési faktorok (például EGF) és a citokinek (például interleukinek).