jelentésmódok

Jelentésmódoknak nevezzük azokat a megközelítéseket és rétegeket, amelyek révén a nyelvi kifejezések jelentése különböző módokon közvetíthető. A szemantika és a pragmatika területén a jelentés több szinten értelmezhető: denotáció, szemantikai (értelmezési) jelentés, konnotáció és pragmatikai jelentés.

Denotáció (denotatív jelentés) alatt a kifejezéshez tartozó referenciális tartományt értjük. Például a „kutya” denotációja az összes létező ebek halmazát jelöli; a „Budapest” pedig egy konkrét várost hivatkozik. Ezen a szinten a jelentés a világban létező dolgokra utal.

A Frege-féle értelem és hivatkozás (sense és referencia) megkülönböztetése szerint a kifejezés értelmezése (sense) a mentális tartalom, amely lehetővé teszi, hogy ugyanaz a denotáció különböző kifejezéseket megkülönböztessen. A hivatkozás pedig a konkrét entitásra vagy eseményre mutat. Ezzel a megközelítéssel érthetővé válik, miért lehet két különböző kifejezés ugyanarra a dologra utalni, miközben más a jelentésük belső tartalma.

Konnotáció a szó társított, érzelmi vagy értékelő tölteteit foglalja magában, amely túlmutat a tiszta denotáción. A konnotációk kulturális és stilisztikai sajátosságokat is hordozhatnak.

Pragmatikai jelentés a kontextustól, a beszédaktusoktól és a beszélő szándékától függ. Ide tartoznak például implicaturek, deixis (idő- és helyspecifikus referencia) és az, hogy milyen hatást érünk el a hallgatóval a mondat mondásával.

Összegzésként a jelentésmódok keretezik, hogyan értelmezzük a kifejezéseket, hogyan kapcsolódnak a világhoz és a beszélő szándékához.