izotókból

Az izotópok olyan elemek variánsai, amelyek azonos protonszámmal rendelkeznek, de eltérő neutronszámuk miatt különböző tömeggel bírnak. Ennek következtében a magtulajdonságaik részben eltérhetnek, míg kémiai tulajdonságaik nagyban megegyeznek. Az izotópokat gyakran a tömegszám megadása szerint azonosítják, például 12C, 13C vagy 14C.

Lehetnek stabil izotópok és radioizotópok. Utóbbiak magja radioaktív bomlást végez, alfa-, béta- vagy gamma-sugárzást bocsát ki, és bomlási idejük jellemzi őket.

Természetben minden elemnek lehet több izotója; egyes elemeknek csak stabil izotópja van, másoknak pedig számos stabil és/vagy radioaktív izotóppal rendelkeznek. A radioizotópokat széles körben használják tudományos, orvosi és ipari területeken: radiometrikus kormeghatározás például radiokarbonos módszerrel, biokémiai és környezeti nyomkövetés, diagnosztika és terápia (például technécium-99m és jód-131). Az izotópok előállítása és elkülönítése speciális technikákat igényel, például izotóp szeparáció centrifugálással, gázelemek diffúziójával és lézeres szeparációval.

A biztonság és etika kiemelten fontos a radioaktív izotópok felhasználásában, és a szabályozások határozzák meg a kockázatkezelést. A történet során az izotópkutatás jelentősen hozzájárult a modern fizika és orvostudomány fejlődéséhez.