intranszitív

Az intranszitív (intranszitív) ige olyan ige, amely közvetlen tárgy nélkül áll a mondatban. A cselekvés vagy állapot az alanyhoz kapcsolódik, és a mondat kiegészítői között gyakoriak a hely-, idő- és módhatározók. Tipikusan nincs olyan közvetlen tárgy, amelyre a cselekvés irányulna.

Az intranszitív igéket szilárdan elkülöníti a tranzitív (transzitív) ige, amelyhez közvetlen tárgy kapcsolódik. Példák: A madár repül. Az eső esik. A gyerek fut. A gyerek alszik. Ezekben a mondatokban nincs közvetlen tárgy, a cselekvés a mondat alanyától indul.

Bizonyos igék viszont ambitranszitívak lehetnek: a jelentés és a mondat szerkezete függvényében lehetnek intranszitív vagy tranzitív használatban. Például egy ige lehet úgy használható, hogy van tárgy a mondatban, vagy anélkül, attól függően, hogy a beszélő hogyan értelmezi a cselekvést.

A magyar nyelvben a transzitivitás részben a mondatban megjelenő közvetlen tárgyvalóságától, részben pedig a tárgy jelölésétől függ. A közvetlen tárgy megléte gyakran összefügg a jelentés-gravitációval, de nem minden ige kizárólagos tárgya jelzi a transzitivitást. A transzitív igékhez gyakran társulnak tárgyak, míg az intranszitív igékhez nem feltétlenül szükséges közvetlen objektum.

Összegzésként az intranszitív ige olyan ige, amely általában közvetlen tárgy nélkül áll, és a mondat alanyának állapotát vagy cselekvését fejezi ki, míg a tranzitív igék közvetlen tárgyat kifejezik vagy igényelnek. Egyes igék pedig ambitranszitívak lehetnek, és a használat a contextustól függ.