interferenciás

Interferenciás szóval olyan jelenségeket, állapotokat vagy eszközöket írunk le, amelyek az interferencia elvén alapulnak. Az interferencia azt a folyamatot jelenti, amikor két vagy több hullám egymásra hatva összegződik, és a végeredményként kapott hullám amplitúdója a fáziskülönbségektől függően növekedhet vagy csökkenhet.

A jelenség fizikája szerint a hullámok fázisa és koherenciája meghatározza, miként adódik össze a jel. Pozitív, azaz konstruktív interferenciánál a hullámok egybeérnek és nagyobb intenzitás keletkezik; negatív, azaz destruktív interferenciánál pedig kioltják egymást, csökken a jel intensitása. Gyakori példák közé tartozik az optikai interferencia (fényhullámok), a hang- és rádióhullámok közötti interferencia, valamint a hullámok összefonódása kísérleti mérési eljárásokban.

Az optikában kiemelt példája a Young-kísérlet és a különféle interferométerek (Michelson-, Mach–Zehnder-, Fabry–Pérot-interferométer), amelyek rendkívül nagy pontosságú mérésekre képesek, például távolság- vagy refraktív-index-változás kimutatására. Interferencia jelensége fontos szerepet játszik a precíziós mérésben, a spektroszkában, a holográfiában és a kvantumoptikában is.

Gyakorlati szempontból interferenciás jelenségek észlelését és kezelést igényelnek elektronikai rendszerekben és kommunikációban: elektromágneses interferencia (EMI) olyan külső vagy belső forrásokból származhat, amelyek zavarják az eszközök működését. Ennek mérséklésére árnyékolás, szűrés, földelés, megfelelő kábelezés és PCB-tervezés alkalmazható.