intenzitások

Az intenzitások olyan fizikai mennyiségek, amelyek egy adott tulajdonság térbeli vagy időbeli koncentrációját írják le. Általános értelemben az intenzitás megadja, mennyi mennyiség érkezik egységnyi területre, egységnyi idő alatt vagy egységnyi szögre. A legismertebb intenzitástípusok közé tartozik a sugárzási, a hang- és a fényintenzitás, de a fogalom tágabb értelemben más összefüggésekre is alkalmazható.

Sugárzási intenzitás (radiant intensity) I a leadott energia egységnyi szögre eső teljesítménye, mértékegysége W/sr. A teljes sugárzási fluxus φ az összes leadott energia mennyisége. A felületre jutó energia, az irradiancia E, mértékegysége W/m^2. A radiancia L a felületre eső energia sűrűségének és a megfigyelő nézőpontjának függvénye, egysége W/m^2/sr. A kapcsolatok a radiometriai transfer során adódnak, és differenciálisan írhatók le.

Hangintenzitás időátlagolt hangenergia felületre jutó mennyisége, W/m^2. Ha a hang nyomása p_rms és a levegő sűrűsége ρ, a hangintenzitás I = p_rms^2/(ρ c), ahol c a hangsebesség. A decibel-skálán a viszonyt Lp = 10 log10(I/I0) fejezi ki, így összehasonlítható a zajterhelés.

Fény és látás szempontjából a fotometriai és radiometriai mennyiségek fontosak: a luminous intensity (kandelában, cd) a fényáram egységnyi sík szögre eső mennyisége, figyelembe véve az emberi szem érzékenységét. A fényintenzitás és a megfigyelt fényesség közötti különbség gyakori forrása a fogalmi zavarnak.

Alkalmazások közé tartozik a világítástervezés, akusztikai tervezés és fény- vagy hangalapú érzékelés.