hangintenzitás

Hangintenzitás, vagy más néven *hangfeszültség*, a hanghullámokban fellépő mechanikai feszültség mértékét jelenti, amely meghatározza a hallható hang erősségét. Ez a fizikai mennyiség a hangterjedés során fellépő nyomásváltozásokat írja le, és a decibelben (dB) mért hangintenzitásban fejeződik ki. A hangintenzitás az energiaáramlás arányos mértéke a felület egységére, és a hanghullámok terjedési irányával merőleges síkon mérik.

A hangintenzitás függ a hangforrás erősségétől, a távolságtól, valamint a hang terjedésének közegétől (például levegő, víz). A hangintenzitás növekedésével a hallható hang erősebbé válik, de túlzott értékek (pl. 120 dB-nál magasabb) már károsíthatják az emberi hallást. A hallható hangintenzitás tartománya általában 0–130 decibel között mozog, ahol 0 dB a hallás határánál van, míg 130 dB már fájdalmas.

A hangintenzitás mérése fontos a zajszabályozásban, akusztikai tervezésben és környezetvédelmi vizsgálatokban. A mérőeszközök, mint a szoundprezzer vagy a hangmérő, segítségével lehet pontosan meghatározni a hangintenzitás értékét. A hangintenzitás és a hangintenzitási szint (hangintenzitás decibelben kifejezve) között fontos különbség van: az utóbbi logaritmikus skálán méri a hangintenzitás arányos mértékét, ami a hallás fizikai és pszichológiai tulajdonságait veszi figyelembe.