implantált

Az implantált kifejezés olyan állapotra utal, amikor egy eszközt, anyagot vagy szövetet sebészi úton ültettek be a testbe. Az implantálás célja gyakran a funkciók helyreállítása, a betegség tüneteinek csökkentése, károsodott működés pótlása vagy hosszú távú terápiás hatás elérése. Az implantátumok lehetnek mechanikus, biológiai vagy elektronikus jellegűek, és a test különböző részeit érinthetik. Az implantált állapot jelzi, hogy valami beépült a testbe vagy testhez tartozóan funkcionál.

Példák közé tartoznak a fogászati implantátumok a hiányzó fogak helyére; ortopédiai implantátumok, például csont- és ízületi protézisek; kardiológiai implantátumok, mint a pacemaketerek és ICD-k; neurológiai implantátumok, például mély agyi stimulátorok; hallásjavító cochleáris implantátumok; valamint szemészeti implantátumok, például intraokuláris lencsék vagy retinális eszközök.

Beültetést általában szakorvos végzi; steril körülmények között történik. A beavatkozás kockázatai közé tartozik fertőzés, kilökődés, a készülék meghibásodása és a hosszú távú kontrollvizsgálatok szükségessége. Az implantátumokat gyakran nyomon követik a funkció ellenőrzésével és képalkotó vizsgálatokkal. Az eszközök szabályozása és jóváhagyása országonként eltérő, de általános követelmény a minőségbiztonság, a sterilitás és a beteg tájékoztatása.