impedanciát

Az impedancia az AC áramkörök egyik alapfogalma, amely leírja, hogy a rávezetett feszültség és a keletkező áram közötti viszony hogyan alakul. A jelenséget komplex mennyiségben írjuk le, Z-val, és a kapcsolata V = IZ. A Z valós része a rezisztencia R, a képzetes része a reaktancia X. Így Z = R + jX, ahol X = X_L − X_C, X_L = ωL és X_C = 1/(ωC) (ω a körfrekvencia).

A feszültség és az áram fázisa, valamint a jel nagysága a Z-től függ. A magnitúdó |Z| = sqrt(R^2 + X^2) és a fázis φ = arctan(X/R). Példák: tiszta ellenállásnál Z = R (csak valós része van); tiszta induktív áramkörnél Z = jωL; tiszta kapacitív áramkörnél Z = −j/(ωC).

Az impedancia frekvenciától függően változik, ezért AC rendszerekben gyakran vizsgálják különböző frekvenciákon. Mérésekor gyakran használnak LCR-mérőt vagy impedancia-analizátort; az eredmények általában ohmokban (Ω) adhatók meg, és komplex formában is megadhatók Z = R + jX.

Fontos alkalmazások közé tartozik a szűrők és hálózatok tervezése, impedancia illesztése a maximális energiamegosztás érdekében és a visszaverődés minimalizálása RF és kommunikációs rendszerekben. Az impedancia koncepciója más területeken is előfordul, például akusztikában vagy mechanikában, ahol hasonlóan a nyomás- vagy gyorsulás–áram viszonyt írják le.